Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 Kép

 PLACE MOSCOW

 

Az együttes tagjai:

 

Bozsogi Adrienn - ének

Hammer Zsolt - sampling

Jávorka Ádám - szintetizátor

Suba Tomi - basszus

Varga Buda - szaxofon

 

Elektronikus alapokra épülő, élő hangszeres zene, romantikus-melankolikus dalok,

középtempó, hullámzás, lebegés hangban és képben – minimal electro lounge.
A formáció az 1987-ben alakult „Moszkva tér” (MOX) zenekar folytatásaként 2005-ben jött létre, azóta felvételeket készít, koncertezik, kiállítás megnyitókon játszik és más produkciók (pl. táncelőadás) részeként szerepel.
A koncertekhez látványként – saját felvételek és animációk felhasználásával készített – videó-vetítés társul.

 

 

róluk:

„Bő tíz évvel azután, hogy a világ szabadabbik felén felfedezték a szintetizátort mint önálló zenei világot, Magyarországon is elkezdtek játszadozni a dobgéppel és a prüttyögéssel. A nyolcvanas évek végén járunk, és bár a technót mint szak- és szitokszót még nem vette a szájára a szakma, megalakul a Moszkva tér, azaz MOX, amely nagyjából erről az elektronikus a végéről fogja meg a zenét. A Bonanza Banzai - vagy a Dr. Beat-féle világtól (szerencsére) teljesen függetlenül szerveződő, társművészeteket is bevonó zenekar mindig megmaradt underground szerveződésnek – ma sincs ez másképp, 2005-ben ugyanis Place Moscow néven újraalakultak (bár még mindig MOX-ként hívatkoznak rájuk – tényleg, milyen menő már, hogy egy együttesnek egyszerre három neve van?), felfrissítve és újragondolva korábbi dolgaikat. Nemrég pedig csatlakoztak a MyMusic zenekari közösségi oldalára.
Mostanában egyébként kiállítás-megnyitókon koncerteznek és táncelőadásokat festenek alá, ritka az önálló előadás, egyfajta alkalmazott együttesként értelmezendők tehát, bármilyen hülyén is hangzik ez. Szerencsére ez a zenén magán egyáltalán nem érződik, érett, felnőtt, határozott világú hangzás az övék, amely megáll a saját lábán, bár slágereket hiába keresünk. Furcsa és kicsit méltatlan, hogy náluk sokkal fiatalabb együttesekhez tudom csak hasonlítani őket, de ha azt mondom, hogy a Kaukázus találkozik a Colorstarral és egy jó adag pszichedelikummal, akkor nagyjából el lehet képzelni, milyen is a Place Moscow.
A zenét magát nem szeretném túlragozni, már csak azért sem, mert szerzői kiadások lévén mindent felpakoltak a honlapjukra, tényleg érdemes belefeledkezni. Nyolc-tizenkét perces tételek, táncolható négynegyedek és törtek, elszállt, mégis fülbemászó dallamok – egyszerre tökegyszerű, minimalista és mély, összetett a hangzás, sehol egy unalmas pillanat, ami ilyen hosszúságú „daloknál” kész csoda. Ugyanezt produkálják élőben is, gyakorlatilag pontról pontra, kicsit talán szelídebben, kevésbé feszesen szól, ha választani kell az electro és a lounge között, akkor ezúttal inkább az utóbbi (persze valójában egyik sem). Inkább magukra és egymásra figyelnek, mint a közönségre, de ezzel együtt is nagyon szerethetőek, Bozsogi Adrienn (aki egyébként színésznő is) igazi éteri jelenség, ahogy csukott szemmel előre-hátra dülöngél, átadja magát, néha szünetet tart, beáll a közönség közé, majd adott ponton újra csatlakozik. Hangja furcsán, távolról szól, illik a zenéhez; az egészet Varga Buda füstös szaxofonjátéka teszi élővé, ő egyébként szintén énekel. Egy óráig játszanak, meg-megszakadó, egyébként nagyon hangulatos, saját vizuállal.
A Place Moscow-nak nem állna jól a több ezer fős közönség, láthatóan nem is ezért csinálják, nem erre megy ki a játék. Érett, komoly zene az övék, igazi művészeti projekt, amely ezzel együtt is nagyon szerethető és hallgatható. A nagyvárosi nihil tökéletes aláfestő zenéje.”

Neményi Márton

artists:
Adrienn Bozsogi - vocal
Adam Jávorka - keyboards, sampling
Suba Tomi - bass
Buda Varga - saxophon, vocal
Zsolt Hammer - sampling

 

Instrumental music with electronic base, romantic-melancholic songs, midtempo, fluctuating,
levitating sounds and images – minimal electro lounge.