Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Kép

 

Kép

Cher Ben-Ami,

 
Le jour du vernissage à Budapest,  le 13 décembre, tu nous a quitté! Je viens de l'apprendre en rentrant à Paris!
Vendredi, avant mon départ, à l'aéroport, je t'avais appelé et nous avons une belle conversation. Tu aurais voulu venir, être présent au Lukacs Fürdöben (le bain thermal), mais tes obligations professionnelles te l'on empêché!
Tes toiles étaient au-dessus de la piscine, comme des étoiles elles brillaient avec la force de ton trait, la force du sujet : le départ...
Mon cher Ben-Ami, mon cher Ami, tu nous manques déjà, mais cette aventure d'ART EXPRESS continuera et tu seras par mis nous où que nous soyons!
Je me sens toute proche de ta famille, je suis de tout coeur avec tous ceux qui ont cru en toi.
Tu es loin et en même temps je sais que tu es présent, tu nous écoutes dans les étoiles, ton sourire généreux et beau reflètent le beau miroir de ton âme.
Ton amie,
 

Triny Prada

 

Kép

Der von mir sehr geschätzte und international renommierte Künstler Ben-Ami Koller, in Siebenbürgen am Tag der Unabhängigkeit Israels geboren, verstarb unerwartet am 13. Dezember 2008. Ich habe Ben-Ami Koller durch unsere Pariser Kuratorin Triny Prada kennengelernt. Er fühlte sich sehr geehrt, Frankreich in der Ausstellung Art Express zu vertreten, deren Konzept ihn begeisterte. Für diese Wanderausstellung hat uns Ben-Ami Koller drei Werke geschaffen, die nun zu seiner letzten Periode gehören. Sie repräsentieren eine Reise durch seinen inneren Schmerz, sind mit minimalistischer Farbe gemalt und mit leichtem, rhythmisiertem Pinselstrich gearbeitet. Es sind, in Andenken an die Schoa, abgemagerte Körper zu sehen, jedoch mit einer enormen Lebenslust, fast wie ein Tanz. Diese Lebenslust habe ich auch in Ben-Ami Koller gefühlt. So wird er in meiner Erinnerung bleiben.
 

Gabriel Heimler, Dezember 2008

 

Kép

Emlékezés Ben-Ami Koller-re

 

Nehéz megszólalni akkor, amikor olyasvalaki távozik közülünk, aki nélkülözhetetlenül része volt életünk egyik meghatározó szakaszának. Wilhelm Droste megnyitóbeszédében elhangzott verset azonban méltónak találtuk ehhez a búcsúzáshoz:

 

 

Az Értől az Oceánig

 

Az Ér nagy, álmos, furcsa árok,
Pocsolyás víz, sás, káka lakják.
De Kraszna, Szamos, Tisza, Duna
Oceánig hordják a habját.

 

S ha rám dől a szittya magasság,
Ha száz átok fogja a vérem,
Ha gátat túr föl ezer vakond,
Az Oceánt mégis elérem.

 

Akarom, mert ez bús merészség,
Akarom, mert világ csodája:
Valaki az Értől indul el
S befut a szent, nagy Oceánba.
Ady Endre
 
 
Az Art Express „csapata”
Budapest, 2008. December